Tiborcz István nem csupán egy közpénzeken hízó klánember, hanem egy szexista tapló is, aki nemhogy a nőket általában nem veszi semmibe, de a saját feleségének a létezése se érdekli, ha épp nincs ott.

Tiborcz István két mondatban csodálatosan összefoglalta annak a rendszernek a lényegét, amit ebben az országban kiépítettek. Így: 1. A magyar embernek semmi köze hozzá, hogy ők miből gazdagodnak meg, miközben ezt a gazdagodást segítendő, sajátjukként használják a közpénzeket. 2. Mivel a kérdező egy nő, a kérdése nem számít, vele kapcsolatban annyi a releváns, hogy jól néz-e ki, és hogy van-e férje…

Mondhatnánk, hogy ezek után semmi további magyarázatra nincs szükség. Lehet, hogy így is van, de én ezt most nem bírom ki, szóval tessék, elemezgessük csak kicsit ezt a két mondatot.

1.

Tiborcz István a miniszterelnök lányának, Orbán Ráhelnek a férje, tehát Orbán Viktornak a veje. Tiborcz István meggazdagodása nagy vonalakban kb. úgy történt, hogy csináltak egy céget, ezzel megnyerettek egy csomó állami tendert, majd a vállalkozást drágán eladták.

Tiborczék – tehát Orbán Viktor lányáék – többek között a turai kastélyt vásárolják meg olcsón, majd jelentős állami támogatással felújítják. Tiborcz István persze hivatalosan nem vásárol meg semmit, a tulajdoni papírokon mások neve szerepel (az ilyen másokat strómanoknak szoktuk hívni), az övé csak felbukkan emitt és amott. Hogy aztán mit csinálnak majd a kastéllyal, az tulajdonképp mindegy, tutira nagyot kaszálnak majd az ügyleten.

Szóval itt mindenhol közpénzről, a magyar emberek pénzéről van szó. Amihez igenis van közük. Ráadásul Tiborcz azért is különleges eset, mert éppen a miniszterelnök lányával házasodott össze. Szóval a közpénz közvetlenül a miniszterelnök (lányának) családjához kerül.

2.

Tiborcznak zsigerből az jut eszébe a riporternőről, aki éppen egy viszonylag komoly ügyben tesz fel neki kérdést, hogy jól néz ki. És hát van-e férje? Mert ha nincs, ugye, akkor ez számára akár érdekes is lehet. Pedig hát az ő feleségének, Ráhelnek nagyonis van férje, de ez ugye mindegy… [Nana, az nem ugyanaz, a férfi az más, kacsintana itt ránk a tetszőleges kovácsákos… (És anyád hogy van?)] Persze, mondhatjuk, hogy Tiborcz így humorizál, de azt ugye mégsem gondoljuk komolyan, hogy ez vicces, mert nem az.

Tiborcz István itt bemutatja nekünk azt, mikor valaki a nőkről úgy gondolkodik, hogy Kövér László értelmezési tartományában vizsgálja Kovács Ákos értékkészletét. A nő két dolog lehet: szextárgy vagy anyaállat. Princípiumok. Ennyi. Valakihez tartozás és unokaszülés.

Kivételek persze vannak, de azok meg úgyis erősítik a szabályt, nem kell ezzel sokat foglalkozni. A nő nembaj az se, ha riporter, a kérdése nem releváns. A nő az csöcs meg segg, jól néz ki vagy szarul, ennyi.

Nem akarok nagy tanulságokat levonni. Úgy néz ki, Tiborcz István nem csupán egy közpénzeken hízó klánember, akinek fogalma sincs róla, hogy miért érdekel az bárkit, hogy ő az adófizetők pénzével úgy bánik, mintha a sajátja lenne. Ő – most már nyilvánvaló – egy szexista tapló is, aki nemhogy a nőket általában nem veszi szarba se, de a saját feleségének a létezése se érdekli, ha épp nincs ott, ahol.

Na, az ilyen emberek halála a sajtószabadság. Vagy annak a maradéka.