Pár hete tartottak egy tüntetést, több ezer résztvevővel. A #meddigmég hashtaggel fémjelzett jótékonysági koncert egyik szervezője és felszólalója Péterfy-Novák Éva, írónő és influenszer volt.
Az írőnő közel 42 ezres követőtábora előtt mondott a minap véleményt Kövér László kijelentéséről. A gondolatait szinte azonnal megosztotta Mérő Vera, “média designer, emberi jogi aktivista”, a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene csoport alapító tagja és fenti tüntetés főszervezője.
A sztori szereplői miatt különösképp meglepő a poszt tartalma. Péterfy-Novák kijelenti, nem háborog Kövér megnyilvánulásán, ennél is érdekesebb egy feminista billentyűzetéből az indoklás. Egyrészt, mert nem lepi meg. Ez már magában elég fájdalmas álláspont, de mindenkinek joga van belefásulni a nemét ért atrocitásokba. Lehet úgy élni, hogy mindent megszokunk, igaz, nem túl harcos álláspont.
De “nem ezért nem teszi elsősorban”. Ami innen következik, az az áldozathibáztatásnak olyan magasiskolája, amit bizony Kövér László maga is megirigyelhet.
Azért nem teszi, mert szerinte a nők ezt megérdemlik!
Megérdemlik, mert nem úgy viszonyulnak egymáshoz, ahogy az Péterfy szerint elvárható lenne. Mert egymást ekézik. Mert csúnyákat mondanak egymás életmódjára és értékeire.
Úgy tűnik, házon belül az általánosítás teljesen rendben van. Bár szép számmal ismer mindenki egymást - szemtől szembe, vagy a másik háta mögött - ekéző férfiakat, a sztereotípia mégis az egymást fúró nőkről szól. Mi sem támogathatja jobban az egyenjogúságért vívott küzdelmet, mintha az ilyen előítéleteket magukat a nők elleni erőszak mellett elkötelezett influenszerek erősítik meg.
A gondolatkísérletnek van egy ennél is veszélyesebb olvasata. Mégpedig, hogy fogadjuk csak el szépen, hogy amíg nem sikerül kisepernünk a saját házunk táját, addig itt azt mond mindenki a nőkről (még csak nem is egyes nőkről), amit akar.
Magunknak köszönhetjük.
Túl rövid a szoknyánk.
“Majd ha össze bírunk fogni és el tudjuk fogadni, hogy nem vagyunk egyformák, akkor... Addig szerintem jobb, ha hallgatunk”.
Valóban? Tehát az emberi méltóság tiszteletben tartásához egy nőnek továbbra is meg kell felelnie bizonyos mércének. Most épp Péterfy és Mérő mércéjének. Tehát mégiscsak tehetünk róla. Ellene viszont inkább ne tegyünk, hanem hallgassunk.
A írónő a gondolatait az alábbi mondattal zárja: “A hazai feminizmusnak sajnos nem kell külső ellenség”.
Nos, így tényleg nem.
